Felpéc

Felpéc története

(Részletek az Alapítvány gondozásában megjelent Felpéc a honfoglalástól napjainkig című könyvből.)

Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 kilométerre, délnyugati irányban fekszik. Amint a legtöbb Győr környéki községben, Felpéc határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Időszámításunk után a Római Birodalomhoz tartozott Felpéc környéke is. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. A népvándorlás ezt a vidéket sem kerülte el. A község villamosításakor 1951-ben avar sírokat ástak ki melyekből csontvázak, égetetlen agyagedények és dinnyemag alakú gyöngyök kerültek elő.

Felpéc helység keletkezési ideje a honfoglalás korába tehető. Magát Felpécet a 108 nemzetség egyike, a Pécz (Pech, Péczy) nemzetség kapta osztályrészül, innen kapta nevét a falu is. Felpéc és a Pécziek története már kezdetektől fogva olyan szorosan összefonódott, hogy a településről a középkor virágzó szakaszáig jórészt csak e család révén értesülünk az írott forrásokból. Felpécet először az 1237-1240 között kelt Albeus-féle jegyzék említi. IV Béla király Albeus mesterrel, nyitrai főesperessel összeíratta a pannonhalmi apátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. E szerint „Tényővel szomszédos falvak: Menfu, Szemere és Pech..” A Pécziek (címerük kék pajzson ezüst harántpólya) és a belőlük eredő nemzetségek a további évszázadokban is meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében, mint annak legfőbb birtokosai.

A nemzetségnek egy idő múlva szűk lett Sokoróalja, mert a környező papi birtokok miatt nem tudtak terjeszkedni, így egyes tagjai Zala, Nyitra, Somogy, Szabolcs, Veszprém megyébe, sőt a Dráván túlra költöztek. Felpéctől nyugatra, a mai Halipuszta helyén valamikor falu lehetett. Első ízben Károly Róbertnek egy 1337 évi oklevelében szerepel. Péchi András prépost* Zsuzsanna nevű nővére feleségül ment egy Holy nevű birtokoshoz, később ők vásárolták meg Péchi András felpéci birtokát.

A török 1541-ben elfoglalta Budát, fokozatosan uralma alá vonta az ország jelentős részét. Megyénkben a török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá. Felpéc birtokosa Halil aga volt, a fejadón kívül minden adó őt illette. Egy időre esett a Győr vármegyei evangélikus egyházszervezet kialakulása. A törökök nem gördítettek akadályt az itt élő lakosság vallásgyakorlása elé.

Sokoróalján már az 1500-as évek második felében szerveződött a gyülekezet és esperességet alkotott, melynek élén az esperes állt. A felpéci gyülekezet egyházzá szerveződése 1565-68 körül történhetett. Az evangélikus hit jóval előbb elterjedt itt; a reformáció első évtizedeire tehetjük. Az 1703 és 1711 között zajló szabadságharcban a község lakói közül sokan álltak Rákóczi mellé. A kuruc hadak egyik kiváló ezredese, Telekessy Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezeteket, hívó szavára önként ment a zászlók alá a felpéci nemesség is. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci vér festette pirosra a csatamezőt.

A szatmári béke után a község újra benépesült, és a sokoróaljai járáshoz sorolták. III. Károly idején történt az első népösszeírás adókivetés céljából. Felpécen 74 személyt érintett, köztük a következő családokat: Ihász, Tánczos, Vörös, Weszprémi, Kovács, Szabó, Takács, Tóth, Borsoss, Pölöskey, Méhes, Horváth, Szalay, Nagy Lököss. A község történetének a következő állomása az 1721-es év. Ekkor kelt a község kiváltságlevele, melyet a közgyűlésen hirdettek ki, ettől az időponttól kezdve lett Felpéc „curiális nemesi helység”. Ebben az időben, Győr megyében mindössze három község kapott kiváltságlevelet, Felpéc mellett Abda és Nagybajcs. A régi pecsét belkörében kivont kardot tartó lovas vitéz látható, körirata: „Fel-Pecz, curialis helység pe.”. A kiváltáság azt jelentette, hogy mentesül a falu a katonai beszállásolástól, a fuvarozás terhétől. Sajnos azonban mindezt kevéssé vették figyelembe a következő évtizedekben.

A 19. Század nyugodtabb első éveit követően Napóleon seregei hamarosan elérték az országot s Felpécet is. 1809-ben a győri (kismegyeri) csata előtt Pápáról Győrbe vonuló Eugén alkirály hada érintette elsőként a települést. Június 13.-án szállták meg a községet, a marhákat elhajtották, a szőlőhegyi pincéket feltörték, a bort megitták vagy kieresztették a hordókból. Másnap tovább mentek Győr felé, de egyes csapatok két hétig is visszajártak zsarolni, cseresznyézni. A feljegyzésekből tudjuk, hogy „1812-dik esztendőben tűz ütött ki a faluban. A toronyból a harang is leolvadt.” 1842-ben Fényes Elek tesz említést Felpécről. A több mint 20 ezer lakosú, 19 falvat számláló sokoróaljai járáshoz számítja, ezt írta róla: ”Fel-Pécz magyar falu: a Sokoró hegye alatt, 324 katolikus, 1119 evangélikus, 184 zsidó lakossal. Evangélikus anyaeklézsia és synagóga. Sok szőlőskert.” Fontos esemény volt az ország életében az 1848-49-es szabadságharc, melynek részese volt a felpéci nemesség és a község egyéb lakossága is. A komáromi vár megerősítésére a felpécieket is kirendelték.

A 20. század nagy történelmi eseményei általában elkerülték a főútvonaltól távol eső kis falut. A két világháború azonban fájó nyomot hagyott lakói lelkében.

Természeti értéke, az ősborókás

Győr-Moson-Sopron megye egyik természeti értéke a Felpéc és Győrszemere között elterülő ősborókás, melyet a helyiek csak Sísek néven emlegetnek. A terület a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezi az 1992. október 16-án kiadott 1992/19-es rendelet alapján. 1992-ben alakult meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alatt a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet, ami jellegében eltérő, de területileg jól kapcsolódó élőhelyeket foglal magában 7100 hektáron.

Története:

Valaha lápos, mocsaras terület volt, de mára a Bakony-ér parti flórája károsodott, a halflóra minimálisra csökkent. A múlt században legeltetett homokterasz volt, akác borította, feketefenyő szegélyezte a területet. Az 1950-60-as években újratelepítették nyárfával, akáccal. A borókásban birkákkal legeltettek, a legeltetés megszűnése után a borókás bedúsult, 70-80%-osan nem záródott gyepborítású lett. 1977-ben 5 ha területet helyi védelem alá vontak, majd 1992-ben védetté nyilvánították. Ma már 15 ha áll védelem alatt, ebből 7ha fokozottan védett.

A táj fekvése, megközelíthetősége:

Egyik oldalról akácosok, a másikról bálványfa, a harmadikról pedig fekete fenyő állományok veszik körül, ezek a növények igen erős invázív növények, és jelen pillanatban semmi sem szab határt terjeszkedésüknek. A tájvédelmi körzet a Sokorói dombok nyugati oldalán terül el, a Sokorói Bakony-ér és a Felpéci csatorna között. Megközelíthető Felpéc felől a temető, illetve a Táncsics utca irányából, homokos erdei úton.

A térképen a középső zöld folt az ősborókás. A mellette levő zöld részek országos védelem alatt álló területek, a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik. A lila folt Natura 2000 terület, ami nem védett, de az Európai Unió az élőhely megóvása érdekében ezzel az új jogi formával élve próbálja megóvni a természetes ökológiát.

Geodézia:

A talajképződési folyamatok kezdetén a szerkezet nélküli váztalajok alakulak ki. Ezek egyik jellegzetes formája a futóhomok, amelynek ma már csak erdősült buckái lelhetők fel Felpéc határában. Bugacra emlékeztető itt a táj mészkedvelő homokpusztai gyep maradványfoltjaival,  és a borókás-nyárasokkal. Talaja homoktalaj, amely a Sokorói Bakony-ér hordalékából és lepel homokból tevődik össze, amit a szél hordott oda.

Turisztika:

2005. tavaszán a Felpécért Alapítvány a Megyei Önkormányzat pályázatán nyert pénzt a borókás turisztikai fejlesztéséhez, így ma már egy tábla ad felvilágosítást a borókásról, illetve ezen keretből két asztalt, padokkal, és egy szemetest is kihelyeztek. A turistáknak lovas kocsis utat is biztosítanak, ha igényt tartanak rá.

A táj értékei

Sajnos az illetékesek nagyon kevés, szinte semmilyen adattal nem rendelkeznek, de az eddig feltártak, és az általam megállapítottak az alábbiak:

Botanika

A terület fő növénye a Közönséges boróka (Juniperus communis), mely mára kiszorulóban van az inváz növények miatt. Az alábbi növények találhatók a tájvédelmi körzetben.

Fehér dió (Juglans regia)

Borsos varjúháj (Sedum acre)

Komló (Humulus lupulus)

Erdei eper (Fragaria vesca)

Orvosi atracél (Anchusa officinális)

Mocsári nefelejcs (Mysotis palustris)

Csabaireb (Sanguisorba minor)

Mezei here (Trifolium campestre)

Vörös here (Trifolium repens)

Nagy csalán (Urtica dioica)

Fehér mécsvirág (Melandrium album)

Fekete bodza (Sambucus nigra)Tyúkhúr (Stellaria media)

Borostyánlevelű veronika (Veronika hederifolia)

Réti boglárka (Ranunculus acris)

Üstökös gyöngyike (Muscari comosum)

Kónyasárma (Ornithogalum boucheanum)

Ernyőssárma ((Ornithogalum umbellatum)

Mezei tyúktaréj (Gagea pratensis)

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)

Piros árvacsalán (Lamium purpureum)

Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)

Kigyóhagyma (Allium sphaerocephalon)(

Kányazsombor (Alliaria petiolata)

Meddő rozsnok (Bromus sterilis)

Ragadós galaj (Galium aparine(

Bálványfa (Ailantus altissima)

Fekete fenyő (Pinus nigra)

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

Árvalányhaj (Stipha pulcherrima)

Invaziv növényei:

A fekete fenyő (Pinus nigra) kedvelt növénye az erdészeknek. A zárt társulás miatt elégtelen a fényviszony és a fenyőtűkből álló avar miatt nincs aljnövényzete. A borókának a kis magoncok is konkurensei , elszívják a tápanyagot, és fokozatosan leárnyékolják, így a boróka kiszárad és fokozatosan kiszorul a területről.

Másik terjeszkedő, ami kiszorítja a borókát, a bálványfa (Ailanthus altissima). Olyan erős a gyökérsarjképző képessége, hogy évente egyre jobban halad befelé a borókásban. A fiatal egyedek sokszor már a boróka tövénél kihajtanak, és egy-egy idősebb növény gyökérsarjai széles körben terjedve lassan beerdősítik a területet. Ha záródni tud a boróka felett a lombkoronája, akkor szintén lassú száradás és pusztulás vár az állományra.

Harmadik, egyben legveszélyesebb flórahamisító, az akác (Robinia pseudoacacia). Gyors növekedése és sarjról való agresszív terjeszkedése miatt az akácfa nemigen tűr meg más fafajt maga mellett.

Zológiai:

A talajban homoki faji bogarak élnek, de ezekről az állatokról nincs pontos információ, illetve a kullancs is megtalálható az aljnövényzetben. Vadászat folyik a Síseken, a fiatal fák megmentése érdekében, mivel a területnek nincsen vadmegtartó képessége.

Régebben gyurgyalagok fészkeltek a homokfalban, de ma már lakatlan a partfal.

Kétéltűek:

A Bakony-ér vize és partja megfelelő élőhelynek bizonyult a tavi béka (Rana ridibunda), kecskebéka (Rana esculenta), barna varangy (Bufo bufo) populációnak.

Hüllők:

A borókás területén nagy számban található zöld gyík (Lacerta viridis), illetve pettyes gőte (Triturus vulgaris). Ezen félénk állatok csak ritkán láthatóak, de türelemmel és kitartással lencsevégre kaphatóak.

Madarak:

A borókásban és a közé ékelődött cserjésben énekes madarak költenek. Télen a kóborló magevő „vendég” madarak fogyasztják a bogyókat. Pl.: szőlőrigó (Turdus iliacus), fenyőrigó (Turdus pilaris), léprigó (Turdus viscivorus), süvöltő (Pyrrhula pyrrhulaÍ)….

A környéken rengeteg a fácán (Phasianus colchicus), néhány fürj (Coturnix coturnix), illetve fogoly (Pedrix pedrix) is látható.

Ragadozó madarak is fészkelnek a területen: egerészölyv (Buteo buteo)

Emlősök:

Mint Magyarországon általában, itt is jelen van a mezei nyúl (Lepus europaeus), a róka (Vulpes vulpes), vaddisznó (Sus scrofa), és az őz (Capreolus capreolus). Helyi specialitás a védett borz (Meles meles), a hermelin (Mustela erminea), nyuszt (Martes martes), vízicickány (Neomys fodiens), pézsmapocok (Ondathra zibthicus). A terület különlegessége a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), és a nagy pele (Glis glis), melyek főleg a kajárpéci domboknál tanyáznak, de időnként ide is elvetődik néhány példány.

Általános állapot:

A  területhez vezető út karbantartást igényelne, a gödrök és árkok gyakran váltogatják egymást, de a védett területen áthaladó ösvényt rendszeresen nyírják, így ott kellemes sétát lehet tenni. Az erdő kezelése hagy maga után kívánnivalót, mivel legutóbb nehézjárművek nyomait lehetett észrevenni. Kíméletlenül áthajtottak mindenen, forgolódtak, mikor fákat vágtak ki, illetve azok elszállításakor, bár sokat még így is ott hagytak, így gondolom, hogy további forgalomra és kárra lehet számítani. Jelentős autós forgalom a környéken nincs, mivel a terület lakatlan. Egy baromfi tanya van messze a borókástól, de kellő távolságra.

Irodalomjegyzék

Felpéc – a honfoglalástól napjainkig

Szigetköztől az Őrségig (A Nyugat-Dunántúl védett természeti értékei)

Vendégváró útikönyv (Látnivalók Győr-Moson-Sopron megyében)

Köszönet:

Felpéc Község Önkormányzatának, Peimli Piroska Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet munkatársának, Varga Boglárkának

Corvinus Egyetem Kertészettudományi kar Bp.

Árvai Andrea okl.kertészmérnök hallgató II. évf. Bp.2005.