Felpéc története

Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 kilométerre, délnyugati irányban fekszik. Amint a legtöbb Győr környéki községben, Felpéc határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Időszámításunk után a Római Birodalomhoz tartozott Felpéc környéke is. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. A népvándorlás ezt a vidéket sem kerülte el. A község villamosításakor 1951-ben avar sírokat ástak ki melyekből csontvázak, égetetlen agyagedények és dinnyemag alakú gyöngyök kerültek elő.

Felpéc helység keletkezési ideje a honfoglalás korába tehető. Magát Felpécet a 108 nemzetség egyike, a Pécz (Pech, Péczy) nemzetség kapta osztályrészül, innen kapta nevét a falu is. Felpéc és a Pécziek története már kezdetektől fogva olyan szorosan összefonódott, hogy a településről a középkor virágzó szakaszáig jórészt csak e család révén értesülünk az írott forrásokból. Felpécet először az 1237-1240 között kelt Albeus-féle jegyzék említi. IV Béla király Albeus mesterrel, nyitrai főesperessel összeíratta a pannonhalmi apátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. E szerint „Tényővel szomszédos falvak: Menfu, Szemere és Pech..” A Pécziek (címerük kék pajzson ezüst harántpólya) és a belőlük eredő nemzetségek a további évszázadokban is meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében, mint annak legfőbb birtokosai.

A nemzetségnek egy idő múlva szűk lett Sokoróalja, mert a környező papi birtokok miatt nem tudtak terjeszkedni, így egyes tagjai Zala, Nyitra, Somogy, Szabolcs, Veszprém megyébe, sőt a Dráván túlra költöztek. Felpéctől nyugatra, a mai Halipuszta helyén valamikor falu lehetett. Első ízben Károly Róbertnek egy 1337 évi oklevelében szerepel. Péchi András prépost* Zsuzsanna nevű nővére feleségül ment egy Holy nevű birtokoshoz, később ők vásárolták meg Péchi András felpéci birtokát. A török 1541-ben elfoglalta Budát, fokozatosan uralma alá vonta az ország jelentős részét. Megyénkben a török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá.

Felpéc birtokosa Halil aga volt, a fejadón kívül minden adó őt illette. Egy időre esett a Győr vármegyei evangélikus egyházszervezet kialakulása. A törökök nem gördítettek akadályt az itt élő lakosság vallásgyakorlása elé. Sokoróalján már az 1500-as évek második felében szerveződött a gyülekezet és esperességet alkotott, melynek élén az esperes állt. A felpéci gyülekezet egyházzá szerveződése 1565-68 körül történhetett. Az evangélikus hit jóval előbb elterjedt itt; a reformáció első évtizedeire tehetjük.

Az 1703 és 1711 között zajló szabadságharcban a község lakói közül sokan álltak Rákóczi mellé. A kuruc hadak egyik kiváló ezredese, Telekessy Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezeteket, hívó szavára önként ment a zászlók alá a felpéci nemesség is. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci vér festette pirosra a csatamezőt. A szatmári béke után a község újra benépesült, és a sokoróaljai járáshoz sorolták.

III. Károly idején történt az első népösszeírás adókivetés céljából. Felpécen 74 személyt érintett, köztük a következő családokat: Ihász, Tánczos, Vörös, Weszprémi, Kovács, Szabó, Takács, Tóth, Borsoss, Pölöskey, Méhes, Horváth, Szalay, Nagy Lököss.

A község történetének a következő állomása az 1721-es év. Ekkor kelt a község kiváltságlevele, melyet a közgyűlésen hirdettek ki, ettől az időponttól kezdve lett Felpéc „curiális nemesi helység”. Ebben az időben, Győr megyében mindössze három község kapott kiváltságlevelet, Felpéc mellett Abda és Nagybajcs. A régi pecsét belkörében kivont kardot tartó lovas vitéz látható, körirata: „Fel-Pecz, curialis helység pe.”. A kiváltáság azt jelentette, hogy mentesül a falu a katonai beszállásolástól, a fuvarozás terhétől. Sajnos azonban mindezt kevéssé vették figyelembe a következő évtizedekben.

A 19. Század nyugodtabb első éveit követően Napóleon seregei hamarosan elérték az országot s Felpécet is. 1809-ben a győri (kismegyeri) csata előtt Pápáról Győrbe vonuló Eugén alkirály hada érintette elsőként a települést. Június 13.-án szállták meg a községet, a marhákat elhajtották, a szőlőhegyi pincéket feltörték, a bort megitták vagy kieresztették a hordókból. Másnap tovább mentek Győr felé, de egyes csapatok két hétig is visszajártak zsarolni, cseresznyézni. A feljegyzésekből tudjuk, hogy „1812-dik esztendőben tűz ütött ki a faluban. A toronyból a harang is leolvadt.” 1842-ben Fényes Elek tesz említést Felpécről. A több mint 20 ezer lakosú, 19 falvat számláló sokoróaljai járáshoz számítja, ezt írta róla: ”Fel-Pécz magyar falu: a Sokoró hegye alatt, 324 katolikus, 1119 evangélikus, 184 zsidó lakossal. Evangélikus anyaeklézsia és synagóga. Sok szőlőskert.”

Fontos esemény volt az ország életében az 1848-49-es szabadságharc, melynek részese volt a felpéci nemesség és a község egyéb lakossága is. A komáromi vár megerősítésére a felpécieket is kirendelték. A 20. század nagy történelmi eseményei általában elkerülték a főútvonaltól távol eső kis falut. A két világháború azonban fájó nyomot hagyott lakói lelkében.