Felpécen a sportélet már közel 80 éve kezdődött el. Az adottságok mások voltak, mint ma, de tömegeket vonzott a játék, és nagy volt a lelkesedés. Később a leventemozgalom karolta fel a sportot Felpécem is, mint az ország más területein. Cél volt az egészséges, edzett fiatalok nevelése, a haza védelmére. Később idős emberek is jártak a labdarugó mérkőzésekre, és beszédtéma volt a futball. Az első futballpálya füzesben volt, ahol kulturális rendezvényeket is tartottak. Nem volt ideális hely a labdajátékokra, de akkor a fiatalság mégis szerette, és még ma is nosztalgiával gondol a füzesi eseményekre. Új alkalmas hely után kellett nézni, mivel a felpéci labdarúgás felmenőben volt. Az 1950-51-es években került sor a mai iskola és óvoda helyén új játszótér kialakítására, és ekkor nevezett Felpéc nemzeti bajnokságba 1960-banolyan jól szerepeltek a járási bajnokságon, hogy, ifi-csapatot is alakíthattak.
1959-ben a tsz megalakulása után harcolni kellett a pályáért, mivel ez a terület belteleknek számított. Boros László és Bertalan Sándor intézte a telekkönyvi változtatás, utána Bozzay Dezső jött a sportkör segítségére, Ezután kezdődött el az öltöző építése, amihez a malom lebontásából jutottak pénzhez. A tagok által lebontott anyag árának felét kapták meg. A tervet Ferenczy József ingyen készítette el. A munkában a falu szinte minden sportszerető lakosa részt vett, és mindenki több pályabelépő díjat fizetett. Mikor már látszott a végeredmény, megkezdték a női kézilabdacsapat szervezését, melynek tagjai: Asztalos Lászlóné, Németh Irma, Ér Mária, Fazék Emőke, Reider Emma, Dukkon Mária, Zsolnay Erzsébet, Horváth Márta, Horváth Ilona, Tóth Ilona, Pécsy Ildikó. A három csapat együttműködtetésével tovább nőttek a gondok: a labdarugók szállítása a versenyekre, a kézilabdások utaztatása. Rendszeressé kellett tenni a pénzszerzést. A Tsz és a Tanács rendszeresen fizetett sportköri hozzájárulást, emellett emelni kellett a pályabelépők árát, a tagdíj összegét. 1964-ben bővült a vezetőség Nagy Zoltán elnökhelyettessel, és Reider József edzővel. Ekkor lettek osztályukban bajnokok a futbalisták, de az anyagiakat nem tudták fokozni, így a magasabb osztályba jutást átengedték Nyalka-Pér csapatának. 1980-ig futballoztak Kajárpécen a játékosok, közben a pálya tönkrement. Már 1970-ben felmerült a sportszerető felpéciekben, hogy a sportkört újjá kellene alakítani, mivel saját pályájukról elkergették a felpéci gyerekeket. Fülöp Ferenc volt az ÁFÉSZ felvásárlója, így nagyon sok emberrel kapcsolatban állt. Elvállalta a felpéci klub irányítását, két hónap alatt kapcsolatai révén megalakult az új sportkör. A járási szakemberek gratuláltak a kezdeményezéshez, és az alakuló gyűlésen tapasztalhatták – 92 fő jelent meg -, hogy a felpéciek őszintén akarták az önállósulást. A 80-as évek második felében Csete István sportelnök, Kovács Jenő, Pápay József áldozatos közreműködésével tovább erősödött a sportkör, a győri járás egyik meghatározó csapatává vált a felpéci labdarugó csapat. Az öltöző bővítését az MGTSZ elnökének, Kreitl Istvánnak segítségével és társadalmi munkával sikerült megvalósítani. A 90-es évek elejétől Dombi Alajos lett a sportkör elnöke. Segítői: Bors László, Kovács Jenő és Kozma Gyula voltak. Egyre több győrszemerehegyi fiatal futballozott Felpécen, és a fiatalok, a falu sportszerető lakossága pezsgőbb sportéletet igényelt. 1995-ben új sportvezetőséget választottak. A sportelnök Pápay József lett. Ebben az időben a fő támogató: a felpéci Önkormányzat és Kondor László volt. Ekkor újították fel a pályát, az öltözők felszereltsége korszerűsödött. Több esetben is végzett a sportkör dobogós helyet,de 1998-ban a sportkör történetében először BAJNOKSÁGOT nyertek a Győr környéki csapatokat megelőzve. Meg kell említeni, hogy az öltöző bővítésére holland segítség is érkezett a 2000. év környékén.
A felpéci Sportkör – Felpéc SE több évtizede működik a falu sportszerető lakóinak örömére, a sportot kedvelő fiatalok épülésére.2018-ban 20. éve annak, hogy megyei bajnokságot nyertek. A jubileum mindenkit kötelez! A sportkör tagjai sportszerűek a falu életében is. Önkéntességük, a tájháznak, óvodának nyújtott segítségük példaértékű!