FELPÉCÉRT ALAPÍTVÁNY
"Az igazi hagyomány sosem a múlt élethű visszaállítására törekszik, hanem arra, hogy elibe álljon annak a pusztulásnak, amit az idő, a feledékenység, a dolgok természetes halála elhoz közénk." - Csoóri Sándor
A népballada Dely Mári felpéci leányról szól, amely még ma is felkelti a hallgatóság érdeklődését. A ballada, mint műfaj, jobbára megtörtént esemény alapján keletkezett, és több változatban terjedt el. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna 21 variánsát találta meg (Rábaközben, Szigetközben, Sokoróalján, sőt még Csilizközben is). Rálelt a balladaszöveg népköltészeti előképére is, amely Kiss Dénes népdalok gyűjteményében található 1844-ből. A felpéciek ezt a balladát magukénak érzik. A csodálatos népköltészeti alkotásnak, a lokális folklórnak hatása még ma is fellelhető.
Felpéc a középkorban egyházas hely, ahol a lutheri reformáció már a 16. században meggyökerezett. Ezt mutatja az a három edény, amely ebből a korból maradt ránk. A török 1594-ben Győr ellen vonulva elpusztította Felpécet, ezért volt 1600 körül puszta a hely. A középkori részletekkel rendelkező műemléktemplomot 1620-ban építették, majd barokk stílusban átépítették 1776/77-ben, majd 1794-ben bővítették.
Az első katolikus templom 1430-ban épült, és a török harcok idején elpusztult. 1752-ben mértek helyet a falu földjéből, és még ebben az évben felépítették a katolikusok templomukat, korabeli feljegyzések szerint fából. 1758-ban készült el a feszület a kápolna közelében. 1827-ben a fából készült összeomlott torony helyett építettek tornyot, de kérelmezték a hívek a 100 éves épület teljes felújítását is. Az építés szükségességét a szemerei plébános is megerősítette. A templom berendezése: szarkofák alakú főoltár térdeplő szentekkel, 1750 körüli barokk alkotás, oltárképe 1752-ből való. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: Felpéc egyik régi szép épülete a katolikus templom, amely műemlék jellegű. Faluképet is meghatározó épület, mely a falu lakossága egy részének hitélet gyakorlásának helye évszázadok óta.
A Felpéci Tájház a közösség számára nyitott intézmény, mely Felpéc tárgyi és szellemi emlékeit gyűjti, őrzi. Részt vállal a vidéki Magyarország kulturális örökségének megőrzésében, a település helyi értékeinek feltárásában, az értéktár létrehozásában, annak hasznosításában. Szabadidős, népfőiskolai programjain keresztül a tárgyi emlékek, az életmód és a szokások bemutatásával, elméleti ismeretek és a mai ember mindennapi életben is hasznosítható gyakorlati tudás közvetítésével segíti a népi hagyományok jobb megértését, hozzájárul a magyar kultúra hazai és nemzetközi szintű népszerűsítéséhez.
A terület az országosjelentőségű védett természeti területnek minősülő Pannonhalmi Tájvédelmi körzet része. A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet 1992-ben alakult meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alatt, ami jellegében eltérő, de területileg jól kapcsolódó élőhelyeket foglal magában 7100 hektáron. Az ősborókás Felpéc és Győrszemere között terül el, melyet a helyiek Sísek néven emlegetnek. 1977-ben 5 ha területet helyi védelem alá vontak, majd 1992-ben védetté nyilvánítottak.
Felpéc település múltjának, történetének jeles személyei, községünk szellemi és tárgyi értékeinek őrzői, továbbadói számára találtak és találnak nyughelyet a hozzátartozók. Nemzetünk tragikus eseményeihez – háborúk, forradalmak – kötődő községi megemlékezések helyszíne egy temető. A bennük lévő síremlékek építészeti és kulturális értékek, az emberi alkotótevékenység őrzői . A rajtuk található sírfeliratok néhol komoly szellemi alkotások, melyek az adott korra jellemzőek. A temetkezési szokások, a sírok elhelyezése emlékül szolgál, minden sír a falu emlékezete, írásos nyoma, ha nincs is, de egy temetőben tetten érhető. Nyughelyek – ahol megnyugodhat a sírokat gondozó, látogató hozzátartozó! Temetőink területe a falu egykori szellemiségére utal: a terület egy régi földbirtokos adománya a felpéci evangélikus és katolikus gyülekezetek számára. Az adományozás mindig példaértékű, és mindenkor megbecsülendő az adományozott részéről, amennyiben az adományt elfogadta. Ez az utódok számára is felelősséggel jár.
A famegmunkáló – fűrész – gépet a helyi tsz időkben állították üzembe, mely ma is működik. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: A közel 100 éves technológia bemutatására szolgáló gépet településünkön – közel 60 éve kezdték használni, vastag fából készülhetett deszka a működés során. A gép még ma is üzemképes. Egy kulturális örökségünk napjai program keretében, 2016-ban nem várt, nagy számú érdeklődő jelenlétében indította el egykori működtetője utoljára. Idősebbek, fiatalok, gyerekek is érdeklődve nézték a „monstrumot” működés közben.
Felpécért Alapítvány 2007 nyarán első alkalommal rendezett Nemzetközi Alkotótábort, ahova meghívással érkezett 11 festőművész Magyarországról, Romániából- 2 magyar és két román nemzetiségű – és Angliából: Antal Éva (Füzesabony), Baditz Balázs (Budapest), Baranyai Márta (Budapest), Baranyi Kálmán (Újszász), Bartos Ágnes (Anglia), Catavei Nikolae (Nagybánya / Baia Mare), Gergely Csaba (Szatmárnémeti) Lidia Elena Kozma (Nagybánya / Baia Mare), Pfilf Éva (Győrújbarát), Reisz Tamás (Simontornya), Tilinger Stefán (Szatmárnémeti). 2008-tól Harangozó Miklós Kárpátaljáról, Hargitai Beáta Győrből, Debrei Éva Karácsondról, Klisza János, és Réti János Ungvárról csatlakozott az alkotókhoz. Nekik és felajánlásuknak köszönhető a Felpéci Képzőművészeti Galéria megléte, ugyanis évente 2-2 Felpécen készült festményüket ajánlották fel a gyűjtemény létrehozására – köszönetképpen a lehetőségért, hogy itt alkothattak és szállást, ellátást, élményeket kaptak. A Galéria gyűjteményének anyaga mintegy 70 darab. Kiállításokon népszerűsítjük az alkotásokat, az alkotókat és velük Felpécet is.
A településünk lakói által őrzött, de végérvényesen át nem adott fotók digitalizált másolatainak gyűjteménye. Az átadott fotók egy részét a Felpécért Alapítvány székhelyén, Petőfi u.20. szám alatt darabonként őrizzük, illetve Magyar István tanítványainak fényképeit tartalmazó album a könyvtárban – Dózsa Gy u.2. alatt megtekinthető. A digitalizált fotók tematikusan rendezve esetenként programjainkat színesítették, érthetőbbé tették. „Régi esküvői, lakodalmi szokások” című programon, Régi felpéci házak és a bennük rejlő szellemi és tárgyi emlékek”című program mintegy „díszleteként” szolgáltak a fényképek kinagyított darabjai. Az első világháborúra fényképek segítségével emlékeztünk, így tettük érthetőbbé, életközelivé a programot. A gyűjtemény tovább gyarapszik.
Felpécen a sportélet már közel 80 éve kezdődött el. Az adottságok mások voltak, mint ma, de tömegeket vonzott a játék, és nagy volt a lelkesedés. Később a leventemozgalom karolta fel a sportot Felpécem is, mint az ország más területein. Cél volt az egészséges, edzett fiatalok nevelése, a haza védelmére. Később idős emberek is jártak a labdarugó mérkőzésekre, és beszédtéma volt a futball.
A felpéci evangélikus gyülekezet 275 éve (1740-2015) az anyakönyvek tükrében. A rendszerezett adatközléssel, valamint szociológiai, művelődési- és egyháztörténeti szempontból fontos és releváns adatok tömegével minden bizonnyal a múlt iránt érdeklődők számára hiteles és másutt alig elérhető forrásgyűjteményt teremtett a szerző. Igen tanulságos mindaz, amit a vizitációk jegyzőkönyveire alapozva az akkori népéletről olvashatunk. (Kis Jenő emeritus professzor) A szerzőnek köszönjük az értékes munkát, melynek értéke kiemelkedő számunkra.
A lakodalmi kulcsos kalács – Felpécen röviden kujcsosnak mondták – a lakodalmak elengedhetetlen süteménye volt régen. Receptje kissé eltér a többi kalács receptjétől. Idővel a régi recept is módosult az új alapanyagok szerint. A régi köpült vaj, vagy disznózsír helyett ma már előfordul, hogy Rama margarint tesznek a tésztába. A kristálycukor helyett „édeske a mai kor változtatása. Győry Józsefné Katinka (70) fiatal korában leste el Felpécen Csete Lajosné Falaky Jolán nénitől és Nagy Istvánné Irén nénitől a tudományt, és őrizte meg a receptet is. A lakodalmak előtt közösen készítették a vendégváró falatokat, a süteményeket, kalácsokat is. A recepteket, a fonás technikáját egymástól tanulták. Általában a rokonságból hívták az asszonyokat a sütéshez-főzéshez. Készítéskor beszélgettek, ápolták a rokoni, baráti kapcsolatokat. A hagyomány sokáig – az 1970-0980-as évekig – fennmaradt a faluban, mely szerint a megsült kalácsokat feldarabolták, szakajtóban, később kis csomagokban vitték vonuló násznép soraiban, és dobálták az út mellett nézelődő felnőtteknek, gyerekeknek. A Felpéci Tájházban egy hagyományőrző lakodalom megrendezése során elevenítették fel 2011-ben ezt a szokást, és a régiek mintájára osztogatták a kalács darabokat a falu csodálkozó, kapukban figyelő nézőinek, és kínálták hozzá üvegből a finom felpéci bort is.
A helyi érték bemutatása: A karate komplex rendszerének oktatása: küzdősport, életmód-filozófia, önvédelem. A szellemi és fizikai tréning közti összefüggés fontosságának hangsúlyozása, amely elősegíti az egészséges életvitel kialakítását. Felkészítés a karate technikai elemeinek alkalmazására jogos önvédelmi helyzetben. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: A karate oktatása a településen elősegíti az ifjúság nevelését, a szabadidő hasznos eltöltését, az egészséges életmód elsajátítását. Az önvédelem, a jogos védelem oktatása felkeltheti az érdeklődést a rendvédelmi, honvédelmi pályák iránt.
A fotókönyv a Felpécért Alapítvány megbízásából, a "Helyi értékek népszerűsítése rendezvények szervezésével" elnevezésű, HUNG2021/7397 kódjelű pályázat támogatásával készült el. A kiadvány célja, hogy fényképek segítségével bemutassa Felpécet és értékeit, illetve az ezekhez kapcsolódó rendezvényeket.
Input your search keywords and press Enter.